Amit eddig találtunk

A mai napig 40 db vályogtégla teljes feldolgozása történt meg, ami összesen 212,85 kg vályogmintát jelent. Ez alapján úgy gondolom, hogy elég jól haladunk, a szakirodalomban ugyanis eddig nem találtam olyan kutatást, ahol 100 kg-nál nagyobb mintát vizsgáltak volna meg! :)

Ebben mindösszesen 18 189 db magot, illetve mag értékű termést találtunk, amelyeket 257 fajba/taxonba tudtunk besorolni. A határozásnál minden egyes egyértelműen azonosítható darabot vagy töredéket egy önálló magnak számoltunk. Mindazonáltal több olyan eset is előfordult, hogy egy-egy magot csupán cska nemzetség, ritkán család szintig tudtunk azonosítani.

a kultúrnövények maradványai alapján megállapítottuk, hogy a vályogtéglák készítéséhez főként őszi búza (Triticum aestivum) vetésekből származó szerves anyagot (pelyva, törek) használtak fel, de más kenyérgabona (árpa, rozs és zab) magjait is megtaláltuk, igaz, jóval kisebb mennyiségben. Ezeken kívül még további 9 termesztett vagy kultúrnövény magjait azonosítottuk, pl. szőlő (   Vitis vinifera   ), mák (  Papaver    somniferum) , mandula ( Amyg  dalus communis ), szilva (Prunus domestica), stb.   Összesen 947 db mag származott kultúrnövénytől.

   
Őszi búza (Triticum aestivum)                    Rozs (Secale cereale)                                     Szőlő (Vitis vinifera)

17 242 db magot vadon élő növényként azonosítottunk. Megvizsgáltuk ezen fajok Borhidi-féle szociális magatartás típusát, mely alapján megállapíthatjuk, hogy nagy többségében (>90%) természetes gyomfajokról van szó. A fajok cönoszisztematikai besorolása alapján megállapítottuk, hogy 17,5%-uk a vetési (Secalietea) és 16,7%-uk a ruderális (Chenopodietea) gyomnövényzet jellemző faja. További 10,1%-uk különböző füves élőhelyek növénye, és igen magas volt az indifferens fajok arány is (23,7%).

Legnagyobb többségben tehát azok a gyomfajok képviseltetik magukat a téglákban, amelyek valamilyen módon a kalászos gabonavetésekhez köthetőek. Ezekről részletesen írok a következő bejegyzésben! :)