A magokról II.

2014.05.15 10:05

A magok mérete és alakja

 

A zárvatermőkön belül a magok méretében akár 10 nagyságrendnyi különbség is lehet az egyes fajok között. A maldív pálma (Lodoicea maldivica) produkálja a legnagyobb ismert magot (18 000-27 000 g), míg a legkisebb magokkal az orchideák (pl. Goodyera repens orchidea 0,000002 g), szaprofiták (pl. Monotropa) és paraziták (pl. Orobanche, Rafflesia) rendelkeznek (Harper, Lovell, & Moore 1970; Moles et al. 2005).


A maldív pálma magja (forrás: https://https://glennportal.blogspot.hu)

A nagyméretű magokkal rendelkező növényfajok jellemzően hosszú fejlődési szakaszon esnek át, mielőtt elérik teljes érettségüket (Moles et al. 2004). A magok méretét a földrajzi tényezők is befolyásolják. Moles et al. (2007) negatív kapcsolatot állapított meg a magok tömege és a földrajzi szélesség között, s már korábban is rámutattak, hogy a trópusoktól való távolság növekedésével párhuzamosan folytonos csökkenés figyelhető meg az egyes magok méretében (Moles & Westoby 2003). A növekedési forma korrelál a legerősebben a magtömeggel (Leishman, Westoby, & Jurado 1995; Moles et al. 2007).

A lágyszárú növények esetében a kétéves fajoknak nagyobb magvaik vannak, mint az egyéveseknek és évelőknek, amely különbség a kétéves fajok zárt vegetációban való megtelepedésének képességével magyarázható. Számos faj esetében a kisméretű magok kialakulása legalább részben a predátorok elleni védekezésnek tulajdonítható. A kis méretű magok (<2-3 mg) gyakran megmenekülnek a gerincesek predációjától, bár a túlélés foka kisebb, ha ezek a magok aggregáltan helyezkednek el (Thompson 1987).

A magtömeg és a magok denzitása is szoros összefüggést mutat. Szintén negatív kapcsolat áll fenn a magok tömege és lehulló magok száma, valamint a felnőtt egyedek sűrűsége és száma között is. Ez az összefüggés kapcsolatba hozható a magtömeg/növényméret között fennálló negatív, és a növényméret/populációdenzitás között kimutatott negatív kapcsolattal (Moles & Westoby 2006).

Nem csak a magok méretében, de az alakjukban is óriási változatosság figyelhető meg. A magok alakjában tapasztalt változatosság nyilvánvalóan jelentős mértékben a terjedéssel/terjesztéssel áll kapcsolatban. Emellett némely esetben a magház tulajdonságai is meghatározóak a magok alakjára. Gyakran a magház/termés mérete lép fel szabályozóként, az egymáshoz préselődő magok alakbeli változást szenvednek (pl. az Agrostemma githago csaknem szögletes magvai is a szűk tokterméssel hozhatók kapcsolatba). Emellett a magházon kívüli struktúrák is befolyással vannak a kifejlett magok alakjára (pl. repítőkészülékek) (Harper, Lovell, & Moore 1970). A magok alakja fajon belül is változatos lehet, s egyes esetekben infraspecifikus taxonok elkülönítését is megkönnyíti (pl. a diploid és tetraploid egyedek esetében) (Ball & Heywood). Ismert jelenség a fajon/egyeden belüli magpolimorfizmus is, tehát előfordulhat, hogy néhány faj/egyed két vagy többféle alakú magot is produkál egyszerre (Harper, Lovell, & Moore 1970).

 

Irodalomjegyzék:

Harper, J. L., Lovell, P. H. & Moore, K. G. (1970): The Shapes and Sizes of Seeds. Annual Review of Ecology and Systematics, 1: 327–356.

Moles, A. T., Ackerly, D. D., Tweddle, J. C., Dickie, J. B., Smith, R., Leishman, M. R., Mayfield, M. M., Pitman, A., Wood, J. T. & Westoby, M. (2007): Global patterns in seed size. Global Ecology and Biogeography, 16: 109–116.

Moles, A. T., Ackerly, D. D., Webb, C. O., Tweddle, J. C., Dickie, J. B. & Westoby, M. (2005): A brief history of seed size. Science, 307: 576–580.

Moles, A. T., Falster, D. S., Leishman, M. R. & Westoby, M. (2004): Small-seeded species produce more seeds per square metre of canopy per year, but not per individual per lifetime. Journal of Ecology, 92: 384–396.

Moles, A. T. & Westoby, M. (2003): Latitude, seed predation and seed mass. Journal of Biogeography, 30: 105–128.

Leishman, M. R., Westoby, M. & Jurado, E. (1995): Correlates of seed size variation: a comparison among five temperate floras. Journal of Ecology, 83: 517–529.

Moles, A. T. & Westoby, M. (2006): Seed size and plant strategy across the whole life cycle. Oikos, 113: 91–105.

Thompson, K. (1987): Seeds and Seed Banks. New Phytologist, 106: 23–34.

Ball, P. W. & Heywood, V. H. (1962): The taxonomic separation of the cytological races of Kohlrauschia prolifera (L.) Knuth sensu lato. Watsonia, 5: 113-116.