A vályogtéglák begyűjtése

A kutatás során folyamatosan zajlik a vályogtéglák begyűjtése. Elsősorban a Dél-Dunántúlról szerezzük be a téglákat olyan régi vályogházakból, amelyek gazdátlanul álldogálnak, esetenként már összedőltek vagy leomlottak. Ha a tulajdonost nem sikerül megtalálni, akkor általában a szomszédok is szívesen segítenek - fontos információkat (pl. építés éve) adnak a házakról. többször előfordult olyan eset is, hogy a megkérdezett szomszédoktól is kaptunk téglákat, amelyeket már évek óta a pajtában vagy az istállóban tároltak, mondván, hogy majd csak jó lesz még valamire - és igazuk is lett! :)

Össszedőlt vályogház

Egyszer egy olyan lelkes tulajdonosba is belefutottunk, aki nagyon fellelkesült, amikor elmondtuk neki, hogy mire lenne szükségünk, s rögtön biztosított róla, hogy akár az egész összedőlt házat megvásárolhatjuk téglánként, igen kedvező áron. Hát, azért téglák ezreire nem volt szükségünk, így köszönettel visszautasítottuk az ajánlatot.

A téglák begyűjtése

A téglák épségben való kiemelése egy-egy vályogfalból korántsem mindig egyszerű feladat. Először gyakran el kell távolítanunk a csapadék miatt szétmállott felsőbb téglákat, hogy épen maradt, többé-kevésbé száraz téglákat tudjunk begyűjteni. Az eddigi legöregebb tégla, amit sikerült begyűjteni 1850-ben készült, de a legnagyobb többségük kb. 100 éves, tehát a századforduló környékéről származik. Több esetben is bizonyítást nyert, hogy a téglákban megőrzött magok közül sok még ma is csíraképes, ugyanis több esetben láttunk gyomoktól zöldellő vályogfalakat.

Zöldellő vályogfal keszegsalátával (Lactuca serriola) és pongyolapitypanggal (Taraxacum officinale)