A magokról

2014.05.07 11:55

Ha már szó került a maghatározás nehézségeiről, írok egy keveset magukról a magokról is. Íme!

 

A magok sokfélesége

 

A magvakat mint két életcikust összekötő kapcsot kell tekintenünk, vagyis átmeneti szakaszt az egyik életciklusból a másikba. Ezen túlmenően a magvaknak a növény életciklusában a következő funkciójuk van: terjesztés, túlélés (védelem), tápanyagforrás az embrió számára, új genetikai kombinációk forrása. Minden funkció szerepet játszhat egy adott környezethez való alkalmazkodás során, illetve a természetes szelekcióban (Hunyadi, Béres, & Kazinczi 2000).

A gyommagvak talán külső megjelenésükben a legváltozékonyabbak, többségük magján és termésén hatékony terjesztést szolgáló képletek vannak (pl. repítő-készülékek a fészkesek családjába tartozó fajok esetében). Egyes esetekben a magvakon vagy terméseken kapaszkodó-berendezések találhatók, melyek az állatok szőrébe, az ember ruhájába ragadva terjednek. A gyommagvak belső felépítésükben szintén nagyon változékonyak, ami megfigyelhető az embrió és endospermium elhelyezkedésében, méretében, valamint a tartalék tápanyagok összetételében (Hunyadi, Béres, & Kazinczi 2000).


forrás: http://www.healthline.com

Dormans egységként a magnak elhanyagolható igényei vannak a környezeti forrásokat illetően. A magok, mint növényi szervek úgy vannak méretezve, hogy számos kevésbé nyilvánvaló funkciót lássanak el, mint például a túlélés, szaporodás, terjedés és dormancia. Gyakorlatilag szorosan összefügg a szexuális folyamatokkal, így tulajdonképpen a külső környezethez való alkalmazkodás – a genetikai változatosság kifejeződésének eszközévé válik (Harper, Lovell, & Moore 1970).

Az egyes növényfajok különbözőképpen hasznosítják a fotoszintézis során megtermelt és elraktározott energiát. Azok a növények, amelyek a szukcesszió korai fázisában jelennek meg (kolonizáló fajok) magas reprodukciós ráfordítással rendelkeznek, ami általában a nagymértékű magprodukcióban, és ennek megfelelően magas belső szaporodási rátában nyilvánul meg. MacArthur & Wilson (1967) szerint ezek a fajok az úgynevezett r stratégisták.

Az évelő, és fás szárú fajok egy része alacsony reproduktív befektetéssel jellemezhető, ami alapján a K stratégiájú fajok kategóriájába illeszthetők, amelyek stabil élőhelyekhez kötődnek és a szukcesszió későbbi szakaszában jutnak jelentős szerephez. A rendelkezésükre álló energiaforrásaik legnagyobb részét a túlélő vegetatív szerveikben raktározzák, ami előnyt jelent számukra a stabil, forráslimitált környezetben való érvényesülés során.

A növények fejlődésük során megosztják az elérhető forrásokat a magprodukció és más életmenet komponensek között. A magokba történő allokáció esetében negatív összefüggés (trade-off) áll fenn a magok mérete és alakja között (Leishman 2001). A növények által termelt magok számát az alábbiak határozzák meg: (1) az éves asszimiliációs bevétel mértéke, (2) ennek az a része, amit a növény a magprodukcióra fordít, és (3) a magok mérete, amikbe fektette (Harper, Lovell, & Moore 1970).

 

Irodalomjegyzék:

Harper, J. L., Lovell, P. H. & Moore, K. G. (1970): The Shapes and Sizes of Seeds. Annual Review of Ecology and Systematics, 1: 327–356.

Hunyadi, K., Béres, I. & Kazinczi, G. (2000): Gyomnövények, gyomirtás, gyombiológia. Mezőgazda Kiadó, Budapest.

MacArthur, R. H. & Wilson, E. O. (1967): The Theory of island biogeography. Princeton University Press.

Leishman, M. R. (2001): Does the seed size/number trade-off model determine plant community   structure? An assessment of the model mechanisms and their generality. Oikos, 93: 294–302.