A maghatározás nehézségeiről - röviden

Nos, elöljáróban annyit, hogy a növényhatározáshoz hasonlóan a maghatározás sem mindig megy egyszerűen - sőt! Persze, vannak olyan jellegzetes magok, amikről az ember ránézésre meg tudja mondani, hogy melyik növényről származnak. Ezek nem feltétlenül nagy méretűek, viszont (többé-kevésbé) egyedi kinézetűek, ilen pl. a búzavirág (   Centaurea cyanus   ), mezei szarkaláb (  Consolida regalis  ), kalincaínfű ( Ajuga chamaepitys) , konkoly (Agrostemma githago) és még   sorolhatnám.  Vannak különféle nemzetségekre vagy családokra jellemző tulajdonságok, amelyek alapján már nagyjából be lehet lőni, hogy egy mag melyik csoporthoz tartozik. Jellegzetes magjaik vannak pl. a szegfűféléknek (Caryophyllaceae), a mályváknak (Malva nemzetség), a keserűfüveknek (Polygonum és Persicaria nemzetségek), stb.

Ugyanakkor még ez sem jelenti azt, hogy egy-egy mag teljes bizonyossággal meghatározható. Olyan apró méret- vagy alakbeli különbségek, színben vagy struktúráltságban való különbségek is lehetnek határozóbélyegek, amelyeket sokszor nem könnyű észrevenni, vagy megkülönböztetni. Példának okáért a habszegfű (Silene) fajok esetében a maghéj sejtjeinek alakja is határozóbélyegnek számít. Ehhez természetesen mikroszkópra van szüksége az embernek - sőt, anélkül, jobb ha neki sem látunk a maghatározásnak. Mindazonáltal, ha minden körülmény adott, a siker akkor sem garantált.

A határozást természetesen az is nehezítheti, ha egy mag nem úgy néz ki, mint ahogy alapesetben ki kellene néznie. Hogy ez hogyan lehetséges? Nos, ha a mag a talajba - esetemben a vályogba kerül, akkor ott nemcsak az alakja torzulhat, de a határozóbélyegként szolgáló struktúrák is letörhetnek, sérülhetnek, megváltozhat a mag színe és mérete is. Erre számos példát láttam az eddigi munkám során. Ott van pl. az egynyári szikárka (Scleranthus annuus), amelynek terméséről sokszor teljesen lekoptak/letörtek a jellegzetes csúcsi függelékek. A búzavirág (Centaurea cyanus) és a szarkaláb (Consolida regalis) esetében a mag külső héja válhat le, a visszamaradt csupasz barnás magocska pedig már cseppet sem hasonlít az eredetire. A lucerna (Medicago) és herefajok (Trifolium) esetében gyakor a mag színének megváltozása, ami szintén nehezítheti a határozást.

Ha valaki ilyesmivel szembesül, nem szabad elvetni a hirtelen felmerülő lehetőségeket, gyakran jók ugyanis az ember megérzései. Ha van rá lehetőség, érdemes gyűjtött mintákkal is összehasonlítani a határozandó anyagot, ez nagyban megkönnythati a munkánkat. Ne csüggedjünk akkor sem, ha nem a várt eredményt kapjuk! Jómagam a mai válogatás során először találkoztam egy igen dekoratív terméssel, és biztos voltam benne, hogy ez csakis valami igen ritka és értékes növénytől származhat. Hát, mint kiderült, csupán takarmánybaltacim (Onobrychis viciifolia) volt... Mindenesetre a szépsége máris kárpótolt azért, hogy nem egy régóta kipusztult faj megját találtam meg! :)

Takarmánybaltacim (Onobrychis viciifolia) termése (forrás: wisplants.uwsp.edu)