Vályogtéglák botanikai szempontú vizsgálata

Lássunk most egy kis ízelítőt a vályogtéglák botanikai vizsgálatáról! A rendelkezésre álló irodalom nem túl sok, mindenesetre igyekszem röviden összefoglalni!

Korábbi kutatások (Hendry & Kelly 1925; Hendry 1931; Hendry & Bellue 1936; O’Rourke 1983) már rámutattak, hogy a vályogtéglák időkapszulaként funkcionálhatnak, hiszen számos mikro-és makrofosszíliát tartalmazhatnak, hiszen a pollen és más növényi részek a téglák kiszáradása után nem kerülhetnek bele, és ki sem juthatnak belőle. Ezért a vályogtéglákból származó növényi maradványok jó indikátorai lehetnek a korabeli vegetációnak az építkezés környezetében (O’Rourke 1983).

Bizonyosságot nyert, hogy a szárazon tartott vályogtéglákból származó növényi részek nagyon jó állapotban megőrződnek a deszikkációnak köszönhetően. Ezzel szemben az átnedvesedett a téglákban található növényi maradványok részben vagy teljesen lebomlanak. Ugyanakkor a napon szárított vályogtéglákat vízbe merítve néhány óra alatt szétmállanak, így könnyen kiválogathatók belőlük a magok és más növényi részek (Hendry & Kelly 1925; Hendry & Bellue 1936).

Mivel a téglák készítéséhez legtöbbször szalmát, pelyvát vagy töreket használnak (Henn, Czigler, & Pál 2012), a vályogfalak a kalászos gabonák maradványai mellett nagy mennyiségű gyomfaj és egyéb antropogén élőhelyekhez kötődő növény maradványait tartalmaznak (Hendry 1931).

Hendry (1931) és Hendry & Bellue (1936) rámutattak, hogy a régi vályogtéglák növénytartalmának vizsgálata új megvilágításba helyezte az Amerikai Egyesült Államok délnyugati részére vonatkozóan a korábbi korok bizonytalan botanikai kérdéseit. Hozzájárult a korábbi florisztikai kompozíció megismeréséhez, és képet adott a lokális flóra progresszív változásáról, mely az idegenhonos növények inváziójával és az őshonos fajok visszaszorulása vagy eltűnésével ment végbe.

O’Rourke (1983) vizsgálatai kimutatták, hogy a pollen szintén jól megőrződik a szárazon tartott vályogtéglákban. A vályogfalból kimutatott virágpor legnagyobb része (81%) a talajból származik, ezért a szezonális viszonyok tekintetében kevésbé nyújt megbízható információt. A vizsgált vályogépítményekből legnagyobb mennyiségben (67-93%) cheno-am típusú (Chenopodiaceae/Amaranthus) pollen került elő. Ez a típus széllel szállítódik és ellenáll a degradációnak, magas koncentrációja zavart termőhelyekre (pl. ártér) utal. Ezzel szemben a talajok napjainkban lényegesen kevesebb cheno-am pollenértékkel rendelkeznek, ugyanis a környéken az óta kifejlődött a vegetáció, eltűntek a zavart felszínek. A pollenvizsgálatok segítségével számos fajt (pl. Ambrosia-, Erigeron-, Zea-, Fraxinus-, Ephedra-, Plantago-, Juniperus-, Celtis fajok, valamint a mályvafélék, pázsitfüvek, pillangósvirágúak és a szömörcefélék családjába tartozó néhány faj) sikerült azonosítani a vizsgált téglákban.

Ezzel szemben Hendry & Bellue (1936) a termések, magok, virágtakaró-, szár-, levélmaradványok és növényi rostok meghatározásával azonosították a vályogban található növényfajokat. Sok esetben hónapra pontosan ismerték az építés időpontját, így a szezonális változásokra is tudtak következtetni. A szétbontott téglákban talált növényi maradványait öt csoportba osztották: (1) a cséplés és egyéb gabona betakarítási folyamatok eredményeként visszamaradt gabona maradványok és a hozzá köthető gyomok; (2) karámokból származó trágya a vele járó gabona- és gyom tartalommal; (3) tiszta gyom keverék; (4) gabona- és egyéb kultúrnövény tarlóinak maradványai a hozzá  tartozó gyökerekkel, gyomokkal és talajjal; (5) kevert tartalmú maradványok (konyhai hulladék, udvaron összesöpört szemét stb.).

A 15 épületből vett mintából összesen több mint ötven vadon előforduló növényfajt azonosítottak (korai 18. századtól a 19. sz. közepéig), valamint számos termesztett- és kultúrnövényt (pl. őszi búza-, árpa- és zabfajták, olajfa, szőlő, fügekaktusz, őszibarack, füge, bab, borsó, görögdinnye, sárgarépa, rózsa, narancs). Mindez új ismereteket szolgáltatott a korábbi florisztikai kompozícióra nézve Kaliforniában.

Irodalomjegyzék:

Hendry, G. W. (1931): The adobe brick as a historical source. Agricultural History, 5: 110–127.

Hendry, G. W. & Bellue, M. K. (1936): An approach to Southwester agricultural history through adobe brick analysis. Symposium on Prehistoric Agriculture Anthropological Series. University of New Mexico Bulletin, Albuquerque.

Hendry, G. W. & Kelly, M. P. (1925): The plant content of adobe bricks. California Historical Society Quarterly, 4: 361–373.

Henn, T., Czigler, M. & Pál, R. (2012): Délnyugat-magyarországi települések korabeli épületeiből származó vályogtéglák magkészletének elemzése. Kitaibelia, 17(1): 103.

O’Rourke, M. K. (1983): Pollen from adobe brick. Journal of Ethnobiology, 3: 39–48.